Kint vagy strandon és várod a bárátaid. Ücsörögsz a homokban és zenét hallgatsz . Időközben megérkeznek a és bementek a vízbe, jól érzitek magatokat.
Már kb. egy órája pancsoltok...
Mikor már mindenki kishíján belefolytott a vízbe, úgy döntesz, hogy kijössz a partra. Meg törölközöl és hason fekve napozol. Céltalanul lapozgatod a magazinod ,amikor valaki elállja a napot.
-Ahh Lucy elállod a napot!- fordulsz mérgesen hátra. Egy magas, kockás hasú fiú állt mögötted.
- Boccs, azt hittem, hogy a húgom vagy. - mosolyogva elnézést kérsz tőle.
-Hát maximum az öcséd. A nevem Liam. - mosolyogva kezét nyújtja, te elfogadod a gesztust.
- Az én nevem (neved).
- Ide jöhetek melléd ?
- Persze. Gyere csak.
Leül melléd és beszélgetni kezdtek. Közben a barátaid bent a vízben ölik egymást.
Már egy ideje dumcsiztok amikor...
Elmennek a barátaid és kettesben hagynak vele. Már kezd lemenni a nap.
-Hmmm olyan szép a naplemente. Imádom nézni.- mondod gyönyörködve.
- Tudod mi szebb nála? - pimaszul mosolygott
- Na mi ? - te arra a válaszra számítasz, hogy: "a napfelkelte".
- Te.- mondta.
-Hazudsz!- mondod elpirulva.
-Halál komoly. - mondja mosolyogva. Belemész a játékba.
-Bizonyítsd!
Lassan végig simít az arcodon, majd a tarkódnál fogva magához húz és megcsókol.
-Na hiszel nekem?
-Nem is tudom. - mondod mosolyogva és egy apró puszit nyomsz az árcára.
Végül egymás karjaiban ülve végig nézitek a naplementét.
~Sz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése