Megjött az igazi tavasz, ezért arra gondoltam, sétálhatnék egyet a parkban. Aztán kifele menet megláttam a görkorimat, és arra gondoltam: Miért is ne? Felvettem, és az MP3 lejátszómmal nekivágtam a parknak. Már egy ideje koriztam, mikor kiesett a zsebemből a lejátszóm, és automatikusan hátra fordítottam a fejem. Balszerencsémre (vagy szerencsémre, nézőpont kérdése) egy srác hátában landoltam. Megfordult, és egy hatalmas fagyifolt díszelgett a pólója közepén.
- Sajnálom, nem akartam. - szabadkoztam. A zsebembe kezdtem keresgélni, magam se tudom, mit, talán zsebkendőt.
- Semmi baj. - mondta, miközben én a pólóját törölgettem. - Hé, hallod? - majd megragadta a kezem, és elhúzta a pólójától.
- Ő, jövök neked egy fagyival. - és keresgélni kezdtem a pénztárcámat.
- Na, azt most tedd el. - mutatott a már kezemben lévő fekete táskácskára. - Majd én meghívlak.
- De.. Én csináltam a pólódra azt a hatalmas foltot.
- Egy ilyen gyönyörű lánynak még ezt is elnézem. - vigyorgott, majd elkezdett húzni a fagyis kocsi felé. Mivel kerekeken álltam, nem volt nehéz dolga, még úgy se, hogy ellenkeztem. Teljesen lesokkolt. Mikor odaértünk, átkarolt, én meg vörösödni kezdtem.
- Milyen fagyit kérsz, édes? - Mivan?? Még mindig sokk hatása alatt rámutattam a csokifagyira. Fizetett, és elindultunk hazafelé. Egész úton egy szót sem szóltam, a kérdéseire is csak bólogatással és fejrázással válaszoltam.
- Néma vagy? - kérdezte az út végén. Megráztam a fejem, mire elmosolyodott. Megfogta az arcomat, és ajkait az enyémre tapasztotta. Ha akartam se tudtam volna ellenállni, egyrészt a meglepetéstől, másrészt meg magától a csóktól. De sajnos levegő hiányában el kellett válnunk.
- Majd találkozunk, édes. - kacsintott
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése