Anyumék elmentek valami puccos vacsira, úgyhogy egyedül vagyok otthon. Gondoltam, hogy ne unatkozzak, áthívom a legjobb barátomat, Niall Horant. Már egy ideje tetszik, és úgy döntöttem, most elmondom neki. Amikor csengettek veszett sebességgel rohantam az ajtóhoz, tudtam, hogy ő az. Mikor kinyitottam az ajtót, elmosolyodott.
- Szia (neved)! - nevetett - a hajad.. - mondta, és megigazította.
- Köszi! Gyere, mondanom kell valamit. - kicsit megijedt, mikor a kanapé felé vettük az irányt.
- Szóóóval... Van egy srác, aki.. - itt a szavamba vágott.
- E-egy srác? - kicsit elkeseredett, ami nekem reményt adott.
- Igen, neki mindent elmondhatok, mert megért engem. Mindig kedves velem, és a legrosszabb napjaimat is képes nagyszerűvé varázsolni. - mosolyogtam rá.
- Nekem... ,mennem kell. - mondta, és felállt.
- Niall, csak egy perc! Öhmm, hogy is mondjam..
- Ne, ne mond sehogy. - majd a derekamnál fogva magához húzott, és megcsókolt. Amikor el akartam húzódni, nem hagyta, kaptam még egy rövid csókot. - Na pontosan ezért ne mondd. Én már egy ideje így érzek, nem lennék képes elviselni azt, ha mást akarnál. Ezért fogok most elmenni.
- Niall, én rólad beszéltem. - mondtam, mire visszafordult. - Mégis kinek mondhatnék el mindent rajtad kívül?
Visszajött, közel hozzám, és a szemembe nézett.
- Komolyan? - hitetlenkedett
- Hülyéskednék én ilyennel? - mondtam, majd az ingénél fogva magamhoz húztam, és megcsókoltam.
~P.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése