Lassan két éve dolgozom a sarki ruhaboltba, de még semmi érdekes nem történt. Ma is, rutinszerűen felültem a buszra, értelemszerűen le is szálltam (az út végén), és beléptem a munkahelyemre. Átöltöztem, és indultam dolgozni, vagyis ide-oda pakolgatni a ruhákat, aminek igazából semmi értelme, na mindegy. Éppen a csíkos felsőket pakoltam ki, mikor valaki a hátam mögött megszólalt.
- L-es méretben is van? - kérdezte
- Nem tudom, mindjárt megnézem. - és ezzel a lendülettel megfordultam, és majdnem összeestem. Már csak azért is, mert aki előttem állt az nem volt más, mint a One Direction Louis Tomlinson-ja. Ott állt előttem, és mosolygott, én meg lefagytam...
- Aaa pólóó.. - próbáltam valami értelmeset mondani. - Izé, mindjárt.. - nyúltam hátra valamiért, de amit végül felé nyújtottam, az egy csipkés tanga volt. Kivette a kezemből, és érdekesen nézett.
- Kössz, ez pont az én méretem... De nekem póló kell.
- Őő, boccs. Ez lenne az - és odaadtam neki a kért tárgyat.
- Köszi, ez máris jobban tetszik. Amúgy is, neked ez jobban állna. - emelte fel a bugyit, én meg elpirultam, és felborítottam az egyik dobozt, így kiesett az összes csíkos póló. Louis segített összeszedni, és mikor távozott, találtam egy cetlit a doboz tetején:
Hívj fel: (telószám) Louis ;P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése